Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


zöld leguán

Az, hogy Te Zöld leguán tulajdonos lettél, vagy a közeljövőben fontolgatod eme egzotikus állat tartását, mindenféleképpen elismerésre méltó. Főleg akkor, ha állatod nevelésénél és gondozásánál betartod az alapvető szabályokat. Szabályok alatt az állat gondos nevelést, viselkedési szokásainak ismeretét, tartásának feltételeit értjük. Ezen kívül, ha a Zöld leguánra esett választásod, akkor tökéletesen tisztában kell lenned azzal, hogy egy vadállattal élsz együtt. Márpedig egy vadállat nevelése és gondozása korántsem egyszerű feladat. Tudnod kell mik az igényei, hozzá kell szoknod, hogy sokszor kiszámíthatatlanok. Tisztában kell lenned azzal, hogy ha nem megfelelően gondozod, akkor az életével játszol. Célunk, hogy az itt leírtakkal minél több hasznos segítséget nyújtsunk Neked, és sokáig örömöd leld ebben a csodálatos állatban.
A továbbiakban a hüllőkről olvashatsz pár mondatban, ezután részletesebben kitérünk a Zöld leguánra.


A hüllőkről és kétéltűekről dióhéjban

Herpetológiának nevezzük a hüllőkkel és kétéltűekkel foglalkozó tudományt. Kb. 400 millió évvel ezelőtt jelentek meg bolygónkon az első kétéltűek, melyek több mint 80 millió évig megtalálhatóak voltak a szárazföldeken. Azonban ezek az "őshüllők" korántsem úgy néztek ki, mint a ma élő társaik.
A modern kétéltűek (Amphibia) kisebbek elődeiknél, az "ősi" páncélzatot már nem viselik, csontvázuk is könnyebb. 200 millió évvel ezelőtt alakultak ki. Ma 4500-nál is több kétéltű fajt tartunk számon.
A hüllők (Reptilia) a felső karbon korban alakultak ki Földünkön. A dinoszauruszok is ebbe a rendbe tartoztak, de 65 millió éve kihaltak. A kihalás pontos okát a mai napig rejtély övezi, mivel több okot is felsorolnak a tudósok. Szerintük három lehetséges válasz van a dinoszauruszok eltűnésére. A természetes környezet megváltozása, kozmikus katasztrófa vagy éghajlatváltozás következtében haltak ki.
A hüllők osztályába nagyságrendileg 6600 ma is megtalálható faj tartozik, ezek 4 rendre oszthatók: teknősök, krokodilok, hidasgyíkok, pikkelyes hüllők.
A hüllőket és a kétéltűeket a négylábú gerincesek csoportjába soroljuk, de ebbe beletartoznak a kígyók és a lábatlan kétéltűek is.

De vajon mik azok a tulajdonságok, amelyekben egyeznek, és amikben elkülönülnek a kétéltűek a hüllőktől?
A hüllőket és a kétéltűeket a négylábú gerincesek csoportjába soroljuk, de ebbe beletartoznak a kígyók és a lábatlan kétéltűek is. Mindkét csoport egyedei hidegvérű, vagyis változó testhőmérsékletű állatok, ami annyit jelent, hogy testhőmérsékletük a külső környezet hőmérsékletétől függően változik.
Míg a kétéltűek szaporodásához elengedhetetlen a víz közelsége (fejlődésük átalakuláson megy át), addig a hüllőknél - mivel legtöbbjük tojással szaporodik- erre nincs szükség. A kétéltűek bőre nyálkás, nem vízlepergető, alig szarusodik el, nincsenek pikkelyeik, viszont mirigyekben bővelkedik. A hüllők bőre vízlepergető, elszarusodott, száraz tapintású, általában pikkelyekkel vagy pajzsokkal borított. A szarupikkelyeket bőrcsontok merevítik, bőrmirigyük nincs. Azok után, hogy röviden elkülönítettük a két csoportot egymástól, foglalkozzunk bővebben az egyik legnagyobbra növő és legszebb hüllővel, a Zöld leguánnal.

Zöld leguán

Besorolás

Mielőtt bármilyen hasznos információval

szolgálnánk a Zöld leguánokról,

tisztáznunk kell, hová is tartoznak

ezek az állatok. Az Iguana Iguana

(zöld leguán) a Squamata,

vagyis a pikkelyes hüllők családjába

besorolt gyíkféle, ezáltal a Lacertilia

(gyíkok) alrendben foglalja el helyét.

Földünkön mintegy 3000 féle

gyíkfaj található.

Köztük foglalja el számunkra

megkülönböztetett

helyét a Zöld leguán. Mivel 19

különböző

gyíkcsaládot különböztetünk meg,

ezért fontos

megjegyezni, hogy az általunk

tárgyalt hatalmasra

növő gyík az Iguanidae csoportba tartozik

.

 

A Leguánfélék családjában az Iguana nemnek két faja ismert. Egyik a Szigeti leguán (Iguana Delikatissima) élőhelyét tekintve a Karib szigeteken honos, a másik a Zöld leguán (Iguana iguana). De mi most csak a Zöld leguán tárgyaljuk, ezért ennek két alfajára térünk ki. Az egyik az Iguana iguana rhinolopha, mely Közép-Amerikában honos.  Jellemző jegyük, hogy a párzási idő során toroklebenyük, fejük és végtagjaik élénk narancssárga színben pompáznak. Másik jellegzetességük az orrészen található kitüremkedések, "szarvacskák".
Az alfaj másik képviselője és egyben a törzsalak az Iguana igauana iguana, mely Dél-Amerikában honos, arcorri részéről hiányoznak a szarvszerű nyúlványok.

 

A Zöld leguán leírása

Az Iguanidae család legnagyobbra növő és talán legszebb tagja a Zöld leguán. A természetben akár a 2 m-es hosszúságot is meghaladó gyíkféle fogságban csak másfél méter körüli hosszúsággal büszkélkedhet. Fiatalon élénkzöld színben pompáznak, amit kék rajzolatok díszíthetnek, de ezek a rajzolatok ivarérett korukra szürkésbarna színbe mennek át. A hímeknél gyakran fellelhető narancssárga színezet, főleg a mellső lábakon. Nagyon öreg példányok közt előfordulnak olyanok is, amelyek majdnem feketék. Néha lehet látni egészen extrém színezetű egyedeket. Láttak már kék leguánokat, vöröses vagy rózsaszín állatokat, de ezek zöme születése után nem sokkal vagy az ivarérett kor elérése előtt elpusztul ezen genetikai hibák következtében.
A Zöld leguánok túlnyomórészt sűrű bokros-fás erdők mélyén, legtöbbször folyók vagy tavak közelében lelhetők fel. A mesterséges meghonosításnak köszönhetően Dél-Floridában és Hawaiion is találkozhatunk velük. Általában trópusi övezetekben gyakoriak, mivel ezeken a helyeken az egyenlítői éghajlat az uralkodó. Itt jellemző a rendkívül magas, majdnem 100%-os páratartalom és az állandó 30 fok körüli hőmérséklet, mely tökéletes paradicsomi kényelmet biztosít ezen állatok számára.

A zöld leguán hatalmas termetű gyík, igen feltűnő színezettel. Mint fentebb már említettük, ez az igen nagyra megnövő gyíkféle elérheti a több mint 2 m-es hosszúságot is természetes élőhelyén, ehhez mintegy 8 kg-os testsúlyt felhalmozva. Testének nagy részét, kb. a kétharmadát teszi ki ostorra hasonlító erős farka, melyet veszély esetén védekező fegyverként használ. Egy nagy robosztus hím esetében egy ilyen farkcsapás igen komoly fájdalmat okozhat. Ha úgy érzi, végleg veszélybe került az élete, akkor eldobja, mivel farkán több meghatározott törési pont található.


A fán lakó életmódhoz alkalmazkodott karmok

eje a testméretéhez viszonyítva nagy,

koponyájában fellelhetők a

könnycsontok.

Az állkapocs-csontok belső részén

helyezkednek el a fogak. Állkapcsa

alsó

 

részén nagy és feltűnő fésűs

szegélyű toroklebenyt visel.

Orra kerek, világos színű.

Nyakától farkának első harmadáig

tüskés taraja van, mely a hímeknél

feltűnőbb és nagyobb. Egy

kifejlett példánynál ezek a tüskék a

nyaki részen akár 2 cm-es nagyságot

is meghaladhatják. Lábai tökéletesen

alkalmazkodtak a fán lakó életmódhoz,

ezáltal igen erősek is. Hosszú lábujjai

végén éles és erős, kapaszkodásra

alkalmas körmök találhatók.

 

.

Bőrük vékony, finom szemcsés, vízlepergető. Növekedésük közben bőrük nem növekszik, ezért időszakosan levedlenek. A fiatal gyorsan növő példányok akár havonta is vedlenek. Bőrüktől kisebb darabokban válnak meg.  

 

 

 A levedlett háti taraj


 

 
Dobhártyanyílása alatt megnövekedett pikkelyek vannak, melyeknek egy felnőtt leguán esetében akár 2 cm átmérője is lehet.

A levedlett nagy pikkely

 



Fejét lapos vastag, nyakát kiálló kúpos pikkelyek borítják. Rendkívül jól úszik, ebben erős és egyenes farka segíti. Szaglásában a Jacobson szerv segíti, mely az állat orrüregében található. Sűrű nyelvöltögetéssel juttatják el a szagot ehhez a szervhez, amelynek az étel közelségének érzékelésében is szerepe van. De akár más egyedek jelenlétét is ezzel érzékelik.

A Zöld leguán gazdasági jelentősége és ellenségei

Szomorú, de sajnos annál is igazabb tény, hogy elterjedési területük nagy részén a zöld leguáncsoportok száma csökken. Ennek több oka is van. Egyrészt az élőhelyük folyamatos csökkenése (erdőirtás), másrészt szándékos és túlzott befogásuk. Gazdasági értéke is nagy, mivel az állatok bőrét a bőripar rendkívül jól tudja hasznosítani. Ugyanakkor másik ellenségük az őslakók, akiknek az állatok húsa remek és ízletes táplálék. Ezenkívül a hobbiállatkereskedelemben is egyre nagyobb szerepet kap.
Bár már nem tartozik a Washingtoni Egyezmény Cites II. kategóriájába, de ettől még veszélyeztetettsége nyilvánvaló.
Hiába nagy termetű gyíkféle, azért még ellenségei neki is akadnak a természetben. A nagyobb példányokra a kígyófélék közül az anakonda vagy a vörös farkú boa jelent veszélyt. A fiatal egyedek kisebb kígyók, viziteknősök, kajmánok vagy nagyobb halak zsákmányaivá válhatnak. A medve- és macskafélék sem vetik meg. De minden tekintetben aki a legnagyobb veszélyt jelenti rá, az az ember.

Milyenek is valójában?

Mint általában a gyíkfélék, ezek az egzotikus szépségek is szívesen töltik idejük nagy részét lombos fákon átszűrődő napfényben való sütkérezéssel. Mivel testhőmérsékletük változó, ezért felmelegedésükhöz a Nap energiáját használják. A nappali aktivitásuk az évszakokkal együtt változik. Kedvenc helyeik az olyan erdőségek, hol a fák ágai a víz fölé hajlanak. Ez egyrészt a vízközelben lévő magas páratartalommal magyarázható, másrészt kiváló menekülési útvonal a ragadozók elől egyenesen a vízbe. Rendkívül sokáig, akár 40-45 percig is kibírják a víz alatt egy levegővétellel. Ha menekülés közben mégsem a víz irányába indulnak, akkor könnyedén leugranak a fák ágairól, és hihetetlen gyorsasággal elszaladnak. A földre való leugráskor hasonlóan viselkedik egy macskához. A leguánok is talpra esnek, és finom de ugyanakkor erős és rugalmas izomzatuk segíti őket a biztonságos földetérésben.
Farkuk az egyensúlyozásban segíti őket leginkább, melyre nagy szükségük van a fák lombkoronáján való mászásban, ugyanakkor a támaszkodásban is szerepe van. Ha pedig úszásra kerül a sor, olyan mint egy hajócsavar, ennek segítségével hajtja magát előre a vízben. Rendkívül jó védekezőfegyver is hosszú erős farkuk, mivel hihetetlen pontossággal tudnak vele csapni. Fentebb már kitértünk arra, hogy veszély esetén eldobja a farkát. De hogyan is történik ez pontosan? A farok egy része, de akár az egész is leválhat a testről, általában a csigolyán keresztül törik el. Eme védekezésmód rendkívül furfangos, mivel míg a támadó a kis mozgó letört farokkal van elfoglalva, addig a leguán gyorsan "kereket oldhat". Viszont ennek a védekezésmódnak van egy kis szépséghibája is. A letört farok ugyan kinő, de már többet nem lesz olyan szép egyenes, mint elvesztése előtt. A farok visszanövesztése rendkívül sok energiájába kerül az állatnak. Általában a gyíkféléknek elég alacsony az ingerküszöbük, de a Zöld leguánnál azért egy ilyen farokelvesztéshez rendkívül nagy stresszel járó "támadásnak" kell történnie. Elmondhatjuk, hogy csak végső esetben, szinte élet-halál tusa vívása közben folyamodnak ehhez a "trükkhöz".

Ha nincs más kiút veszély esetén, akkor akár erős harapásukat is bevetik. Fogaik igen komoly sérüléseket tudnak okozni. Éles körmeik sem csak a mászásban segítik őket, lassan gyógyuló mély sebeket ejthetnek velük támadójukon. Ha a természetben van szerencsénk megfigyelni őket, mindenképpen nagyon körültekintően járjunk el tanulmányozásuk során, mert eredeti élőhelyükön ők vannak előnyben. Semmiképpen se próbáljunk felnőtt egyedeket befogni, vagy megszelídíteni.

De hogy milyenek is valójában, azt mindenki maga döntse el. Mindez nagyban függ attól, hogy természetes élőhelyükön, vagy fogságban tanulmányozzuk őket.  Véleményem szerint inkább vadállatokra jellemző viselkedési jegyek érvényesülnek bennük. Megfigyelésem szerint tökéletes harcosok, elszántak, ugyanakkor makacsok, öntörvényűek. Néha viccesek is, de mindez remekül illik jellemükhöz, ezért is oly kedvesek számunkra.

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség


Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 64470
Hónap: 1129
Nap: 24